Hogy miért volt életem legjobb tábora a tavalyi gitártábor? Mert fergeteges volt a társaság! És így minden együtt töltött idő fantasztikus!

Amellett, hogy a gitártudásom is nagy lépést tett előre, rockyzni és cha-cha-cházni is megtanultunk a sokszor hajnalokig tartó mulatozásban (Itt kiemelném, hogy a tábor előnye még, hogy kb azonos a nemek aránya, így nem kell lányoknak is fiúlépéseket megtanulniuk.) Sokat röpiztünk, frizbifociztunk, szurkoltunk; a tatai tóban kenuztunk, úsztunk, körülötte sétáltunk, fagyiztunk. A szálláson jókat beszélgettünk mosogatás és terítés közben is! A reggeli áhitatok során nem lerágott közhelyekről és teológiai értekezésekről hallottunk, hanem valódi élményekről, hitről, kételyekről, bibliai részekről.

Ez egy olyan tábor, ahol nem az a cél, h azonos emberek találkozzanak, hanem ahol lehetünk különbözőek, őszinték és tanulhatunk egymástól. És ahol Istenből is egy kicsit többet láthatunk meg egymás által, természetes módon.