A 2009-es gitártábor Tatához ás Bajhoz közel, de minden egyéb bajtól távol került megrendezésre az idilli metropoliszban, Tagyospusztán. Metropoliszról talán nem beszélhetünk, lévén az egész település egyetlen ház, de az idill mindenképp ott volt a szép környezet, tágas helyiségek, sportpálya és csend formájában. Ezt a csendet sikerült megtörni bő egy hétre, többek között zenélés, beszélgetések, és nem utolsósorban a frizbifoci nevű "iszonyúan csapatjáték" segítségével.

Mivel Tagyospusztáról még a Google Maps sem hallott, némi bolyongás és fél nap késés után megérkeztünk a helyszínre Balázs (A főnök, a szervező, a góré) mikrobuszával, amit már az utazás alatt szívébe zárt mindenki. A helyszínen várt minket Eszter, aki előttünk, elsőként érkezett. Mint kiderült, Németországból hamarabb odaért.

Bár egy ilyen táborban vannak állandó programok (evés...), azért szürke hétköznapoknak nem nevezném az ott töltött időt. De akár állandó, akár különleges egy program (mindig vannak meglepetések is!), mindegyik fakultatív, csak abban kell részt venned, amiben szeretnél! A létszám 20-30 fő körül mozog, de cserélődik, mivel vannak akik csak pár napra jönnek.

A gitárórák során a lelkes tanítványok hihetetlen tehetségről tettek tanúbizonyságot, ahogy elsajátították a tanárok (akik valójában gitározni kicsit jobban tudó társaink, csak inkognitóban) által leadott zenei anyagot. Ezt követően éjt nappallá, gitárt tűzifává amortizálva gyakorolták szolgalmasan az F-dúrt és tsait.
De ha Neked már megy az F-dúr, akkor is biztosan megtalálod a számításod, mert szoktunk vinni elektromos gitárt, és igény szerint lehet tanulni szólózni, improvizálni!
A repertoár is nagyon széles, dicsőítős daloktól a reneszánsz, rock, latin, blues műfajokig mindent tanulhatsz (egy példa: volt aki dobolni akart megtanulni gitáron, és ő sem unatkozott)!

Mivel ez alapjában véve keresztény tábor, vannak kiscsoportos beszélgetések, dicsőítések és áhítatok. Ez utóbbiak keretében egy-egy társunk társunk megosztja velünk valamilyen Bibliai/vallási témával kapcsolatos gondolatait.
De mivel ez csak alapjában véve keresztény tábor, így egyáltalán nem kell hívőnek lenned ahhoz hogy csatlakozz és jól érezd magad. Szemtanúk bizonyítják, hogy egyik tábor sem szokott csak hívőkből állni, és mégis mindenki aktív volt és remekül érezte magát. Nincsenek különféle fanatikus dolgok, szeánszok, emberáldozat!

A tavalyi GT egyik legjobb programja a kenutúra volt, amely - jellegénél fogva - főként kenuzásból állt. A helyszín a közeli Tatai-tó volt, ahová többször is visszatértünk kirándulni, fürödni, röplabdázni és gyönyörködni a csodaszép/giccses (ki-ki döntse el) naplementében.

Szintén meg kell említenem az áncháztét (kezdőknek: táncház), ahol lelkes amatőrök tanulhattak a vérprofi, minden stílusban jártas, többszörös világbajnok tánctanártól, Katinkától. Mivel magunk között voltunk és remek volt a hangulat, a teljesen kezdők sem féltek megtenni az első lépéseket.
A tavalyi repertoár szamba, cha-cha-cha és rocky volt.
Ezek nemegyszer hajnalig tartottak, itt jegyezném meg, hogy a tábor idejére érdemes az alvási időt minimalizálni, és lehetőség szerint áthelyezni az ebéd utáni 1-2 órára vagy a tábor utánra. Szervezőink már semmit nem aludtak, és még ebből is sikerült lefaragniuk.

Délutánonként átsasszéztunk a ház melletti sportpályára, ahol fergeteges frizbifoci-meccseket vívtunk. A frizbifoci futásból és nevetésből áll. Volt, aki minden irányban el tudta dobni a frizbit úgy, hogy az a pálya melletti kukoricásban landoljon.

De ami a legfontosabb, hogy ezen programok során kipróbálhatsz új dolgokat, fantasztikus egyéniségeket ismerhetsz meg (köztük saját magadat), életreszóló barátságokat köthetsz. Sőt, szerelmek is szövődtek már ezekben a táborokban, és vannak akik azóta össze is házasodtak.
A tábor hangulata közelebb hozza az embereket, és végre nem csak a felszínt kapargatjuk. Hiába érzed úgy, hogy holtfáradt vagy, mégis tudsz beszélgetni hajnalig. Ki akarod használni az időt, mert olyan különleges, egyedi ez az egy hét.

Ez így volt minden táborban, és így lesz idén is!